Településtörténet

Alattyán község Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászság területén fekszik.

A település a Zagyva folyó bal partján a 32-es számú főút Szolnokot Jászberénnyel összekötő szakasza mentén található.

Közigazgatási területe 32.426.501 négyzetméter, ebből belterület 1.859.599 négyzetméter, illetve a külterületen lévő zárt kert 197.585 négyzetméter.

Ezen kívül a falu kiskerttel és berki erdővel, illetve a Zagyva mentén jelentős nagyságú árterülettel rendelkezik.
A falu honfoglalás kori település. Egykori tulajdonosának a Kürt-Gyarmat törzs egyik nemzetségfőjének nevét viseli, melynek jelentése; hős sólyom. A község területén már a bronzkorban is éltek emberek, a Zagyva egykori belterületi medrében pedig római kori pénzeket találtak a régészek. A megye egyik legnagyobb avar temetőjét (706 sír) is itt tárták fel, ami azt bizonyítja, hogy a terület ősidők óta kedvelt letelepedési helynek számított.  Az avarkori ásatásokkal egyidőben 6+7 magyar sírt tártak fel, melyek emlékét a „Hathalom” és „Héthalom” jelenleg is használt dűlőnevek őrzik.

Írásos formában először 1209-ben a Váradi Regestrum említi, a népesség számának alakulását pedig a török hódoltság ideje óta, kb. 1550-től lehet pontosan nyomon követni.

A falu tulajdonosai kisnemesi családok, majd a premontrei rend volt. Alattyán közigazgatásilag egy ideig Heves, illetve Pest megyéhez is tartozott, 1876-tól lett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye része.
Az itt élő emberek földművelésből és állattenyésztésből éltek, a vidék remek természeti adottságokkal rendelkezett, ami a gazdának és családjának igen jó megélhetést adott.

Facebookon: Alattyán

Print Friendly